Kedves OŁvasóim!
Elnézéseteket kérem, de nem bírtam írni tegnap.. a lustaság, meg egyszerűen nem tudtam mondanivalómat leírni.
Mondhatni szörnyű napom volt, voltam ma bent a foglalkozáson, és egyszerűen minden eddigi "tervem" tönkre ment, sztem megint kezdődik előről az egész. Erős voltam még bent, mikor ő is ott volt, de hazajöttem leültem, és kérdezgették, h mi volt ma, és nagyon látszódott rajtam, h kiakadtam. Itt végem. Eltörött a mécses, és csupán annyit tudtam válaszolni hogy: "rossz volt látni". De ennél sokkal, de sokkal sokkal többet éreztem ,más állt a dolgok mögött. Nem tudtam elfelejteni, és annyira rossz látni, hogy akivel eddig boldog voltam, mindig ott van előttem, és nem velem van, nem velem.....:S Egyszerűen nem fogom fel, 2 hónap után is ennyire szeretni vkit, igen kimondtam, szeretni.... már nem bírom. Mintha borotva élén táncolnék, mindig megsebzem magam ahányszor csak látom egyre rosszabb és rosszab és rosszab. Elviselhetetlen. Pedig el kell engednem, nincsen közös jövőnk, és nagyon fáj. Olyan leírhatatlan fájdalmat érzek, olyan igazi szívba nyilalót:S Csak azt érzem, hogy fáj vmi, és nem szűnik meg, egy idő után sem. Lehet h halványul, de amint megpillantod a másik személyt, életed legfontosabb személyét újra felerősödik. Talán ez a szerelem? Ha ilyen nem akarok többet szerelembe esni. Hiszen előbb utóbb vége van mindennek, az életnek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése