Ahogy lassan fenövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!
Elgondolkodtál már azon, hogy vajon miért néz ki mindig az ablakon mikor elkapja a pillantásod? Azért, hogy elrejtse a könnyeket.. (miattad sír)
"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved, az aki azt hiszi, hogy ő nélküle meg lehetnek a többiek."
"Amin lehetetlen változtatni, azon nevessünk."
"Nem az a fontos, hogy elsők legyünk, hanem az, hogy egyetlenek."
A barátomnak mondtad magad, de becsaptál. Rád pazaroltam a fél életem! De biztos hogy pazarlás volt? Igaz, a végén pofára estem, egyedül maradtam és szomorú voltam...de mégis... Sokat tanultam és sok mindenen átmentem. Tőled tanultam és veled éltem át. Mellettem voltál, és Én is melletted. Vidám pillanatok. Ha ezekre visszagondolok, akkor két dolog jut eszembe. Először boldog leszek, amikor felidézem ezeket a perceket. Majd eszembe jut hogy mindennek vége, és hatalmas űr támad bennem. És mégis hiszem, sőt tudom, hogy szeretlek, és mindent köszönök Neked!
Talán ébren vagyok, Talán álmodok. Talán élek, egy nap Talán meghalok, Talán. Talán örökre, Ha szeretne valaki, Talán elhinném, hogy Nem hiába ébredek, élek, s álmodok.
"Az ember természeténél fogva örökösen óvakodik a betolakodóktól, és bejutásukat igyekszik megakadályozni. De mindig lesznek olyanok, akik erővel furakodnak be az életünkbe. Mint ahogy olyanok is, akiket mi magunk engedünk be. De aggodalomra leginkább azok adnak okot, akik odakintről figyelnek minket. Akiket igazán sosem ismerünk meg. "
"Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivódik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. De felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerű. A gonosz mindig otthagyja nyomát. "
"Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott. "
..régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. Ez a fajta elvárás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj...
Nem Rá voltam mérges, hanem magamra! Én voltam az igazi szadista! Lehet, hogy nálam van a korbács, de én kötöztem oda magam! Odakötöttem magam egy olyan férfihoz, aki szűkölve retteg attól, hogy lekössék ( Szex és New York )
Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett. Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot. És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik. És akkor mi történik? Ez olyan jó mint vártuk? Úszunk a boldogság mámorában? Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról, amikre még várunk, hogy beteljesüljenek? Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak.
Őt is idegesítem ezzel, nem érti hogy tudom őt így szeretni. Dehát ezt senki sem érti, nem? Annyiszor bizonyított, hogy nincs jogom kételkedni, még nehéz helyzetben sem. Maga nem értheti. Most nekem kell valamit tennem. És a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom..itt hagyott és én itt fogom várni
Olyan hirtelen repül el. Egy pillantás, és az életünk örökre eltűnik. És csak azt kérdezhetjük magunktól: Hogy hagyhatott el? Mikor halványult el a szépségem? Miért változott meg a barátom? A lehető legjobb anya voltam? Persze van pár ember, aki jól tudja, milyen hamar megy az idő. Talán ezért olyan elszántak, hogy megszerezzék, amit akarnak, mielőtt túl késő lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése