Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat
Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
Nem akarok fátylat borítani a múltra...a múltat akarom visszakapni...megállítanám a pillanatot...s a múltam lenne a jelen és jövő...bár ne csak álom lenne...
Rossz látni, hogy annyi mindent késő helyre hozni Sok dolgon nem ártana elgondolkozni.
"de egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék..." ( egyik kedvencem =] )
Lám, hiába ragaszkodunk foggal körömmel a magunk fájó, keserédes emlékeihez, annak az emlékéhez, aki itthagyott minket - mi mégiscsak itt vagyunk , ebben a világban. Az élet pedig olyan, mint a dagály: először észre sem venni, hogy történik valami, aztán egy nap arra ébredünk, hogy mennyire lerombolták a hullámok a fájdalomból rakott partfalat...
És végül kénytelen az ember rájönni, fölösleges a múlt után sírni! A jövőért még van idő élni a múlttól már nincs mit remélni!
"Hagyd, hogy a szíved hozza meg a döntéseidet - ő nem zavarodik össze annyira, mint a fejed."
Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene; másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene!!!":(
Nem tudjuk hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj...
"Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül tesszük."
Mindenki álmodik egyszer valamit: Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit; Múltat, jelent, jövőt, mi volt és mi lesz, drága álma nem fogható semmihez.
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, akinek esze, S vannak olyanok, melyeket csak az ért, akinek szíve van.
Éldd úgy az életed,hogyha lepereg előtted,tudj egy jót nevetni! :)
(L)A tízezer mérföldes út is,az első lépéssel kezdődik(L)
Valaki engem akart,valakit én akartam:(
*Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A Távolság és a Vágy kellenek hozzá!!* :(
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..
Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket
Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni
Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk amiket nem birtolkolunk - sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt amink valójában van... :S
Amikor együtt voltunk, nem vettem komolyan az egészet. Azt hittem, egyszerűen csak jó veled, nem tudtam, hogy szeretlek... =/ /Madách/
...ha valakinek célt ért a vágya, az egyben a szerelem elmúlását is jelenti./Lukaniosz/
Nem szabad soha visszanézni Keresni eltűnt arcokat A múlt emlékét felidézni És visszasírni nem szabad. Maradjon emlék, ami emlék Fakuljon meg, hogy elfeledjék Nem szabad soha visszavárni Aki elment és itt hagyott Nem fog a szív örökké fájni Kergetni a hullócsillagot Új boldogság kell, nem a régi Nem szabad soha visszanézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése