"Az élet egy nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni. Sosem tudhatjuk, ki osztja a következő lapot. Az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít." /Titanic/
„”””””””sajnos mindig rájövök, hogy a sírás semmit nem változtat meg főleg azért mert akinek nem vagyok fontos soha nem fogja megérteni a küzdelmeim.’’’’’’’’’’’’’’’’’’’’
"Megpihenek édesen rajtad, mindig ott leszek Minden lépésednél egy könnycseppé leszek"
"...mind az amit nem szerettél bennem,más valaki álmát hozta el,mind az amit nem kívántál tőlem,másnak adom szívvel,lélekkel..."
"Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék, nehogy elveszítselek..."
"(L)Mióta elhagytál azóta szívem száll, célba nem talál csak vár,vár...(L)"
"Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned. "(Andrew Matthews)
"Különben, szerintem mindannyian tudjuk mit jelent félni, a bátorság azonban azt jelenti, hogy félek, de mégis azt csinálom amit akarok, tehát a félelem nem lesz a tanácsadóm. Majdnem olyan, mint az a helyzet, amikor esik az eső vagy havazik, és akkor is elmegyek oda, ahová akarok, csak felöltözöm. Az érzelmek, különösen a félelem, olyan, mint az időjárás. Ha valaki úgy kezeli az érzelmeit, mint az időjárást, tehát, hogy van egy érzése, de annak ellenére megcsinálja azt, amit akar, az az ember bátor." (A tudatállapotok szivárványa)
"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
A szív egy titkos lakat melynek kulcsa ritkán akad. Aki ennek a kis szívnek kulcsát megtalálja örök boldogság vár reája.
"...És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem." (József Attila)
„Szerintem, ha szerelmes valaki, akkor nem kell nagy szavakat mondani, elég egy pillantás, s egy sóhaj, és akinek szól, az meghallja...”
"Három nehéz dolog van a világon: Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon... Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen... És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el." (Goethe)
Az élet sokkal jobban fáj, mint a halál.Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.Ha csak tompítjuk a fájdalmat, az még kínzóbb lesz, mikor visszatér.Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve.Ha sírnod kell, csináld egyedül és ess rajta túl gyorsan!Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet.Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.
"Mélyen magamba nézek. Egy pusztító vihar végtelen nyomait látom, millió darabra hullott emlékképeket egy kőtörmelékkel borított, elhagyott sivatag buckái között. Szedegetném a sokáig dédelgetett szép napok másodperceinek maradékait, letűnt vágyak, soha ki nem mondott szavak, meg sem született gondolatok utolsó felismerhetetlenségig rombolt atomjait. Ezer sebből vérző élettelen lelkem felszínét vizsgálom értő figyelemmel, simogató gondoskodással. Már nem érted hullatott kevés könnyemet a homok végső reménységként mohón issza magába az új élet teremtésében bízva…Újra tanulok élni…A könnyeim adnak hozzá erőt..."
Mert szerettelek.. Mert nagyon...Fáj, hogy látlak és fáj, hogy hagyom, hogy játsz velem, mint egy gyermekkel, kivel mindig lehet, mert kapható, hisz gyerek. Szenvedek, a szavam kiált, sikolt. Segítség kéne és hagyom, mégsem érzem, hogy bármely szó most megtalálna. Minden ember ki szeret, felém fordu lés csak bánja,bánja, hogy a segítség mit nyújtani tud nem elég. Nem, mert magamon sem tudok,és, aki magán nem tud,hogy várhatna mástól vigaszt?Hisz felemelni csak saját magam tudom a porból,a sárból, a mélyből, a létből. Melyet élek...a legmélyebben.De a fényt nem látom, az alagút vége sötét .Körbe-körbe járok és érzem a zsákutca az otthonom,mindig ide érek, mindig ittremélek, már tudom. S, hogy valaha kimászok? Szeretnék...Tudom, hogy van segítség.. És tényleg hallgatom...De megfogadni nem tudom,mert valamit vesztenék,mit? Magam sem értem,csak hiányozna ebben a bonyodalmas létben. Vesztenék egy képet,melyet alkottam?Egy érzelmet, melye létrehoztam? Egy embert, ki sohasem volt enyém? Egy szempárt, ki csak ígért?Félek mindentől mi a döntésemmel jár. Félek kiszakítanám a szívemből az arcát,a mosolyát .S mert még mindig remélek,szenvedek és inkább így élek.
"...ha akarok valamit küzdjek érte.....ezért vagyok itt...életemben előszőr küzdök valamiért ami igazán fontos..."/Step Up/
Ha leülnél egyszer egy órára, s belegondolnál mélyen Mi a fontos és mire kéne szánnod a legtöbb időt Rájönnél milyen sokszor voltál rossz helyen éppen Gyere, hát tarts egy kis pihenőt Mondd, hova száguldanak a perceink velünk Mondd, hogy a lényegünket mikor léptük át Mondd, minek hinni, hogy ettől boldogabbak leszünk
Térden állva kérek Egy utolsó esélyt egy utolsó táncra, Mert veled még kibírom. Bármit megtennék, hogy foghassam a kezed, Bármit megadnék, Bármit megadnék értünk Bármit odaadnék, de fel soha sem adnám...
Miért van az, hogy akit szeretnél elfelejteni az szembejön az utcán? Miért van az, hogy kedvesen rád köszön? Miért van az, hogy átélsz újra mindent? Miért van az, hogy mégis el kell mennetek egymás mellett? Miért követi a nappalt az éjszaka...
Figyelj a gondolataidra, mert azokból szavak lesznek, Figyelj a szavaidra, mert azokból tettek lesznek, Figyelj a tetteidre, mert azokból szokások lesznek, Figyelj a szokásaidra, mert ők formálják a jellemed, Figyelj a jellemedre, mert a jellemed lesz a sorsod!
Egy lány...ki talán sosem lesz boldog már...évekkel ezelőtt elrabolták szívét...nem tud szeretni...vagy lehet hogy csak nem akar? Kitudja...csak fut a szíve után,mindegy hogy az esze mást diktál...folyton arra az 1 fiúra gondol...a kimondatlan szavakra,az elnem csattant első csókra...sokszor úgy érzi a lány,h a fiú csak játszik vele,amit a nem akar tudomásul venni...hisz még a mesékben,abban hogy ez a fiú tényleg más...de nem...ismét hatalmasat csalódott benne...ez így megy már négy éve...a lány elfáradt...nem érzi azt,hogy valaha is boldog lesz másvalakivel...nem tud belemenni egy új kapcsolatba...nem akar...belefáradt a folyamatos csalódásba...pedig a lány egy igazán szeretetreméltó lány,aki megérdemelné végre a boldogságot...de valamiért nem...talán a sors nem engedi...nem tud kikeveredni ebből a káoszból...a lány élete nem a legjobb,amit a fiú is tud...mégis szomorúságot okoz Ő is neki...a lány nem tud tovább lépni,pedig már oly sokszor megpróbálta...csak szomorúság,s bánat lesz mindig a vége...mikor épp kezd boldog lenni,jeleket vél mindenben felfedezni...jeleket,amik a szerelmére emlékeztetik...s egyre csak azt érzi,hogy ennek soha nem lesz már vége...örökké fog tartani...szinte már átoknak érzi ezt a szerelmet...de nem tud,s talán nem is akarja h vége legyen...nem tudja a lány hogy mit is akar valójában...hisz Ő még gyakorlatilag 1 kislány,aki megannyi gonddal néz szemben,s ez csak 1 a sok ezer közül...mégis ez bántja a legjobban...hisz a fiú az Ő mindene...érzelmek,csalódások,könnyek viharában vergődik nap mint nap...s a lány tudja,hogyne tudná hogy ez az Ő hibája
AZ HIÁNYZIK NEKED A LEGJOBBAN,AKIRE HA GONDOLSZ EGYSZERRE SIRSZ ÉS MOSOLYOGSZ.SIRSZ MERT HIÁNYZIK ÉS MOSOLYOGSZ..MOSOLYOGSZ MERT AMI HIÁNYZIK BELÖLE AZ MIND CSUPA CSUPA JO VOLT
"Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőség, kit hívnál fel és mit mondanál neki? Na és mire vársz még?"
----"Táncolva-énekelve, láblógatva, nevetve-sírva megélni a szerelmet...azt az egyet, ami sosem lehet a tiéd...!"
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! "Ha a történeted része kell hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz!"
"Az a tény, hogy a földön minden élet halállal vágződik, nem bizonyság arra, hogy az élet célja a halál."
---------------------------"A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer."
A beszéd dadogás egy mosolyhoz képest.
„”””””””sajnos mindig rájövök, hogy a sírás semmit nem változtat meg főleg azért mert akinek nem vagyok fontos soha nem fogja megérteni a küzdelmeim.’’’’’’’’’’’’’’’’’’’’
"Megpihenek édesen rajtad, mindig ott leszek Minden lépésednél egy könnycseppé leszek"
"...mind az amit nem szerettél bennem,más valaki álmát hozta el,mind az amit nem kívántál tőlem,másnak adom szívvel,lélekkel..."
"Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék, nehogy elveszítselek..."
"(L)Mióta elhagytál azóta szívem száll, célba nem talál csak vár,vár...(L)"
"Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned. "(Andrew Matthews)
"Különben, szerintem mindannyian tudjuk mit jelent félni, a bátorság azonban azt jelenti, hogy félek, de mégis azt csinálom amit akarok, tehát a félelem nem lesz a tanácsadóm. Majdnem olyan, mint az a helyzet, amikor esik az eső vagy havazik, és akkor is elmegyek oda, ahová akarok, csak felöltözöm. Az érzelmek, különösen a félelem, olyan, mint az időjárás. Ha valaki úgy kezeli az érzelmeit, mint az időjárást, tehát, hogy van egy érzése, de annak ellenére megcsinálja azt, amit akar, az az ember bátor." (A tudatállapotok szivárványa)
"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
A szív egy titkos lakat melynek kulcsa ritkán akad. Aki ennek a kis szívnek kulcsát megtalálja örök boldogság vár reája.
"...És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem." (József Attila)
„Szerintem, ha szerelmes valaki, akkor nem kell nagy szavakat mondani, elég egy pillantás, s egy sóhaj, és akinek szól, az meghallja...”
"Három nehéz dolog van a világon: Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon... Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen... És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el." (Goethe)
Az élet sokkal jobban fáj, mint a halál.Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.Ha csak tompítjuk a fájdalmat, az még kínzóbb lesz, mikor visszatér.Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve.Ha sírnod kell, csináld egyedül és ess rajta túl gyorsan!Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet.Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.
"Mélyen magamba nézek. Egy pusztító vihar végtelen nyomait látom, millió darabra hullott emlékképeket egy kőtörmelékkel borított, elhagyott sivatag buckái között. Szedegetném a sokáig dédelgetett szép napok másodperceinek maradékait, letűnt vágyak, soha ki nem mondott szavak, meg sem született gondolatok utolsó felismerhetetlenségig rombolt atomjait. Ezer sebből vérző élettelen lelkem felszínét vizsgálom értő figyelemmel, simogató gondoskodással. Már nem érted hullatott kevés könnyemet a homok végső reménységként mohón issza magába az új élet teremtésében bízva…Újra tanulok élni…A könnyeim adnak hozzá erőt..."
Mert szerettelek.. Mert nagyon...Fáj, hogy látlak és fáj, hogy hagyom, hogy játsz velem, mint egy gyermekkel, kivel mindig lehet, mert kapható, hisz gyerek. Szenvedek, a szavam kiált, sikolt. Segítség kéne és hagyom, mégsem érzem, hogy bármely szó most megtalálna. Minden ember ki szeret, felém fordu lés csak bánja,bánja, hogy a segítség mit nyújtani tud nem elég. Nem, mert magamon sem tudok,és, aki magán nem tud,hogy várhatna mástól vigaszt?Hisz felemelni csak saját magam tudom a porból,a sárból, a mélyből, a létből. Melyet élek...a legmélyebben.De a fényt nem látom, az alagút vége sötét .Körbe-körbe járok és érzem a zsákutca az otthonom,mindig ide érek, mindig ittremélek, már tudom. S, hogy valaha kimászok? Szeretnék...Tudom, hogy van segítség.. És tényleg hallgatom...De megfogadni nem tudom,mert valamit vesztenék,mit? Magam sem értem,csak hiányozna ebben a bonyodalmas létben. Vesztenék egy képet,melyet alkottam?Egy érzelmet, melye létrehoztam? Egy embert, ki sohasem volt enyém? Egy szempárt, ki csak ígért?Félek mindentől mi a döntésemmel jár. Félek kiszakítanám a szívemből az arcát,a mosolyát .S mert még mindig remélek,szenvedek és inkább így élek.
"...ha akarok valamit küzdjek érte.....ezért vagyok itt...életemben előszőr küzdök valamiért ami igazán fontos..."/Step Up/
Ha leülnél egyszer egy órára, s belegondolnál mélyen Mi a fontos és mire kéne szánnod a legtöbb időt Rájönnél milyen sokszor voltál rossz helyen éppen Gyere, hát tarts egy kis pihenőt Mondd, hova száguldanak a perceink velünk Mondd, hogy a lényegünket mikor léptük át Mondd, minek hinni, hogy ettől boldogabbak leszünk
Térden állva kérek Egy utolsó esélyt egy utolsó táncra, Mert veled még kibírom. Bármit megtennék, hogy foghassam a kezed, Bármit megadnék, Bármit megadnék értünk Bármit odaadnék, de fel soha sem adnám...
Miért van az, hogy akit szeretnél elfelejteni az szembejön az utcán? Miért van az, hogy kedvesen rád köszön? Miért van az, hogy átélsz újra mindent? Miért van az, hogy mégis el kell mennetek egymás mellett? Miért követi a nappalt az éjszaka...
Figyelj a gondolataidra, mert azokból szavak lesznek, Figyelj a szavaidra, mert azokból tettek lesznek, Figyelj a tetteidre, mert azokból szokások lesznek, Figyelj a szokásaidra, mert ők formálják a jellemed, Figyelj a jellemedre, mert a jellemed lesz a sorsod!
Egy lány...ki talán sosem lesz boldog már...évekkel ezelőtt elrabolták szívét...nem tud szeretni...vagy lehet hogy csak nem akar? Kitudja...csak fut a szíve után,mindegy hogy az esze mást diktál...folyton arra az 1 fiúra gondol...a kimondatlan szavakra,az elnem csattant első csókra...sokszor úgy érzi a lány,h a fiú csak játszik vele,amit a nem akar tudomásul venni...hisz még a mesékben,abban hogy ez a fiú tényleg más...de nem...ismét hatalmasat csalódott benne...ez így megy már négy éve...a lány elfáradt...nem érzi azt,hogy valaha is boldog lesz másvalakivel...nem tud belemenni egy új kapcsolatba...nem akar...belefáradt a folyamatos csalódásba...pedig a lány egy igazán szeretetreméltó lány,aki megérdemelné végre a boldogságot...de valamiért nem...talán a sors nem engedi...nem tud kikeveredni ebből a káoszból...a lány élete nem a legjobb,amit a fiú is tud...mégis szomorúságot okoz Ő is neki...a lány nem tud tovább lépni,pedig már oly sokszor megpróbálta...csak szomorúság,s bánat lesz mindig a vége...mikor épp kezd boldog lenni,jeleket vél mindenben felfedezni...jeleket,amik a szerelmére emlékeztetik...s egyre csak azt érzi,hogy ennek soha nem lesz már vége...örökké fog tartani...szinte már átoknak érzi ezt a szerelmet...de nem tud,s talán nem is akarja h vége legyen...nem tudja a lány hogy mit is akar valójában...hisz Ő még gyakorlatilag 1 kislány,aki megannyi gonddal néz szemben,s ez csak 1 a sok ezer közül...mégis ez bántja a legjobban...hisz a fiú az Ő mindene...érzelmek,csalódások,könnyek viharában vergődik nap mint nap...s a lány tudja,hogyne tudná hogy ez az Ő hibája
AZ HIÁNYZIK NEKED A LEGJOBBAN,AKIRE HA GONDOLSZ EGYSZERRE SIRSZ ÉS MOSOLYOGSZ.SIRSZ MERT HIÁNYZIK ÉS MOSOLYOGSZ..MOSOLYOGSZ MERT AMI HIÁNYZIK BELÖLE AZ MIND CSUPA CSUPA JO VOLT
"Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőség, kit hívnál fel és mit mondanál neki? Na és mire vársz még?"
----"Táncolva-énekelve, láblógatva, nevetve-sírva megélni a szerelmet...azt az egyet, ami sosem lehet a tiéd...!"
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! "Ha a történeted része kell hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz!"
"Az a tény, hogy a földön minden élet halállal vágződik, nem bizonyság arra, hogy az élet célja a halál."
---------------------------"A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer."
A beszéd dadogás egy mosolyhoz képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése