GyűŁöŁök & $z€r€t€k...és,hogy miért....
($aját tollamból)
Kiderül egy dolog, egy olyan dolog, ami most már csak egy jelentéktelen dolog másoknak, de neked is? Olyan ember mondja el neked, akiben nem bíztál, mert más embernek állította be az, akit szerettél. Vak voltál, most már belátod .. de késő…..Most már késő pityeregni rajta, mert ha újra összetörsz, akkor már nehezen látod újra meg az értékeket, az élet értékeit.
Akire 5hónapot pocsékoltál az életedből, vagyis inkább sok időt, mert már ismerted…. Az végig félrelép? Félrelép, igen félrelépett, nem egyszer, nem kétszer, számtalanszor megtette, és ezek után még a szemedbe mert nézni? Persze, lelkiismerete sose hagyta el, csak akkor mikor veled volt…. Minden egyes pillanatotok, élményetek hazug volt, egyetlen igazi sem volt közöttük, egy titok mindig ott lebegett, olyan titok, amit ha esetleg megtudsz véget vethettél volna az egésznek. És ezzel tisztában volt a másik fél is, de be volt biztosítva, a mámorban, hosszú flörtökkel eltöltött estékről persze senki nem beszélhetett neked. Te végig azt hitted, hogy te tetted tönkre az egészet, de akkor még nem tudhattad, hogy az vesztésre volt ítélve az első pillanattól kezdve. Azt hitted komoly kapcsolatod van, azt hitted szeretnek, azt hitted sose kell neki már más. Tévedni emberi dolog, de akkorát tévedni is lehet?
Félreismertél egy olyan embert, akit szerettél, irtózatosan szeretted, de a „drágaságot” már meg is gyűlölted. Gyűlölünk és szeretünk (Odi et amo) ? Ne kérdezzétek, hogy miért….. azt az embert, akit gyűlölök szeretni is tudnám oly nagyon. De nem fogom, soha, SOHA, soha többet. Nem lázadok, csendesen tűrök. Hogy visszavágjak? Nem tehetem, az élettől az ilyen emberek visszakapják többszörösen. Nekem csak hallgatnom kell a titkommal, és nevetni mikor keres, felhozza a régi emlékeket. Nevetni, mert tudom, hogy miért csinálja. Kétszínű, féreg alak… hiteget, ő ebből él, és ne törj össze, ne vágj neki vissza, ne tudasd vele mekkora egy mocskos, hazug ember.
Nehéz ezzel a tudattal élni, mert mindig csak akkor szabadna álomra szenderülni, mikor megbocsátottál, mindenkinek, mindent. De nem fogsz, és ettől erősebb és erősebb leszel, a következőkben nem bízol meg senkiben, és ha kell, akárkit otthagysz, akármennyire is szereted….. így élni nem muszáj, de érdemes…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése