Egy nap elsétáltam a parkban, azok alatt a gyönyörű óriási fák alatt...2 kislány játszott...csak elmosolyodtam:) eszembe juttatták a régi szép időket, s habár kicsit bohókásnak tűntek mégis irigyeltem őket, mert tudtam mit jelentenek azok a tiszta pillanatok... Másnap a barátommal sétáltam arra... a 2 kislány megint ott ült és játszott, s mikor megláttak kéz a kézben 1 fiúval, csókot váltani csak elmosolyodtak, hisz még nem tudták mit fog ez nekik jelenteni később. Mikor legközelebb arra jártam a 2 kislány csak sírt...elvesztették a játékaikat...elmondtam nekik, hogy elveszíteni valamit fáj, de majd valami más pótolja a helyét...Tegnap a parkban ültem...arra jött a 2 kislány...félve megálltak mellettem, megsimogatták a hajam: -Elvesztettél valamit?-kérdezték a könnyeim letörölve..-Csak az életem...-Majd pótolja más...