Egy pillanat alatt megváltozik az életed, mikor találkozol vele. Látod, hogy figyel rád. De akkor még nem igazán gondolsz bele, hogy mi lesz a folytatás. Visszamosolyogsz szerényen.... de érzed, ez olyan más érzés:) Nem úgy foglalkozol vele, mint más fiúkkal, végig gondolod minden egyes mondatodat, amit neki szeretnél mondani, mert tudod, ő tényleg olyan más, mint a többiek. Normális?! Gyanusan átlagon felüli, nem kinézetileg, nem ahogy öltözködik...legeslegbelül. Csodálkozol, hogy ilyen lehetséges, és nem hiszel a dobbanásaidnak, közeledbe ér, és átfut rajtad a hideg, gyomorgörcsösen várod, számolod vissza a perceket... csak lássad...:)
Néha így érzel, néha meg azt se tudod hol áll a fejed. Rá gondolsz, de félsz, hogy ugyanolyan mint a többi?! Hogy előbb utóbb te hagyod el őt?! Hogy megbántod?! Egy dologtól félsz azonban a legjobban, hogy megszereted, és vmi elszakítja tőled.
Minden nap láthatnád, de mások meg titeket láthatnának, és hatalmas félelmekkel megtántorodva éled napjaidat. Kéred, hogy ne keressen, de közbe mégis reméled, hogy ott lesz az ajtód előtt, és csakis rád vár ott.... nem érted magadat sem.....még vársz, de abban biztos vagy, hogy nélküle már nem lenne a régi minden.....beleőrülnél ha elveszítenéd őt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése