[»»• C$ak c$€nĐ߀n gonĐoŁok räđ..ˇ^•««]

Itt van néhány idézet, nem olyan vidámak...:(   : 

"Boldognak lenni,nem azt jelenti hogy minden tökéletes. "

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka,hanem az egyszer kimondott,és megtartott fogadalom.

 

Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,

Gyűlölni tudni,hogy újból szeressünk.

Kell tudni zokogni,meg sírni,

Valakit megunni,aztán visszahívni.

Csalódni százszor,csalódni ezerszer,

Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

Veled úgy ébredtem szép a világ, én ugy éreztem nincs ami fáj és itt van a vége de nem a mi hibánk, csak bánt hogy nem tart egy életen át (:

Lehet hogy hihetetlen, de igenis van még olyan srác,

aki kinyitja neked az ajtót...

aki minden rossz szándék nélkül bókol...
Igenis van aki úgy csókol, hogy lábad megremeg..
aki akár egy szóval megnevetett
......aki ha azt mondja szeret, úgy is gondolja

akinek te kellesz és soha meg nem csalna..

-Hiányzol..
-De még itt állok melletted..
-De a szíved már nem..

Elzárkóztam a szerelemtől - nem volt szükségem a fájdalomra,egyszer vagy kétszer ez pont elég volt.De veled a legelső pillanatban történt valami,a szívem elolvadt,találtam valami igazit.Körülöttem mindenki úgy néz rám,mintha megőrültem volna,de nem érdekel mit mondanak,én szerelmes vagyok beléd...  :S

A hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatot szerzel... tapasztalatot úgy szerzel, ha hibákat követsz el...
Van úgy, hogy néha megállok, s már nem sírok és nem kiáltok, csak csendben gondolok rád.

" Rajzoltam neked királylányt is, aki szép és aranyos és nem gonosz. Ő nem fog bántani téged, és soha nem nevet ki. Labdázhattok is, mert pöttyös labdát is rajzoltam. Soha többé nem leszel egyedül. (...) Ha sokat játszol vele, olyan lesz, mintha igazi volna. "

" Csak bámultam rá, ahogy feküdt ott, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba - ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel -, amikor fel kellett volna háborodnom, és dühösnek kellett volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik. "

A pasik az elején mondanak mindent, még a csillagot is lehoznák az égről, csak hogy megszerezzenek egy lányt...de nem csak meg kell szerezni,hanem meg is kell tartani... Ha nem ápolsz egy virágot, egy idő után az is elhervad...

Nagyon szerettem azt az embert. Ő volt az én szőke hercegem. A szél a szárnyaim alatt. Ő volt az ok, és az egyetlen ok, amiért fel akartam kelni reggelente...


Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.”


"~ Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!"


" A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő - s ez tudományosan bizonyított tény - úgy melegszik fel, mint a vasaló. Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehűtse. "

......egyszerűen leszarom..ügyet se vetek te rád szívből jövő mosollyal lépek feletted át.


.....reménykedek..mert a remény hal meg utoljára nem temetem magam..mert ki ezt teszi az gyáva


A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik.


Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.csupán egyetlen dolog a fontos, hogy te milyennek látsz évek után engem.*-*


" Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék. " :$

Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.

Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve.


- van úgy hogy megnyersz valamit,de más valamit elvesztesz.