"Reggel a hideg párás ködben álltam egy kopasz fa alatt és merengtem csendben... Gondolataim együtt gomolyogtak leheletemmel, könnyeim összefolytak néhány magányos esőcseppel... Annyira vágytam ott utánad... Úgy éreztem megöl ez a mérhetetlen bánat... Sose gondoltam, hogy ez mennyire fájhat..."