[»»• imäĐomM..•««]

Én nem csókolóztam vele, csak a szájába suttogtam..... :$

[»»• minĐig tanuŁokk..ˇ^ •««]

Mikor gyerek voltam, nagyon szerettem naplót írni. Mindig leírtam, hogy kivel mennyit játszottam és Barbie megint megbocsájtotta Ken félrelépését... leírtam benne, hogy melyik fiú tetszik éppen. Elmeséltem, hogy boltosat játszottunk, a levelek voltak a papír pénzek, a kavicsok meg az apró. Azt is belevéstem, mikor lehorzsoltam a térdem és tulajdonképpen nem fáj, csak nagyon megijedtem. Visszaolvasva mindig mosolygok a gondtalan gyerekkoromon.

Már nem írok naplót... Nem akarom később a sérelmeimet visszaolvasni... elég volt egyszer átélni... nem akarom végiggondolni hányszor küldtek padlóra, hányszor csavarták ki a szívem. Mindig tanulok, minden esésből... De felidézni, azt nem akarom őket... Soha többet...

[»»•minĐ€n p€rc €gY kinc$ voŁnaa..ˇ^ •««]

Néha elgondolkozom azon, hogy miért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet?
Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit?
Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk változtatni? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen?
A válasz egyszerű. Önzőek és makacsok vagyunk és ettől az érzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Amikor már nem tudunk másra gondolni..
Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi dolgok és a szerelem felett...
Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél.
De miért kell ezt megvárni? És ha sosem jön el a holnap?
Csak sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy kimond: "Sajnálom","Szeretlek","Bocsáss meg","Várj!"...
Sosem fogom megérteni, miért várjuk meg azt a pillanatot, amikor már KÉSŐ!

[»»•n€m ér€zt€mM.. •««]

A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted! ♥ :$



..olvass a szememből! a szavaim üresek. én a szememmel beszélek...

[»»• c$ak n€ v€rj€n ät..:( ˇ^ •««]

Egy fiú elvárása egy lánytól:

-legyen jó az alakja

-smink jól álljon rajta

-körmök ápoltak legyen esetleg műkörmök mert az vonzó

-haja mindig ápolt legyen és jól álljon

-borotválkozzon más-más helyeken
-járjon kozmetikushoz,szemöldök szedés stb
-jó illata legyen
-szép ruhába öltözzön,kövesse a divatot
-ne cigizzen,ne igyon

Egy lány elvárása egy fiútól:
-ha szeretlek semmi nem érdekel,csak az hogy ne verj át ...:/

[»»•Az 飀t c$ak r€méŁni taNítotT... •««]

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek.. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..