K€Đv€$ OŁva$óimM!!
Huuh.... nehéz napokat hagyok magam mögött, lelkileg mondhatni fárasztó. Kikészülök, ez a "semmittevés" megőrít (lelki)...nem tudom, hogy kéne-e vele beszélnem, hogy ő mit gondolhat, semmiről nem tudok, és ez nagyon fáj. Egyes barátaim ilyenkor hagynak cserben, "adják vissza a kölcsönöket" mikor a legfájóbb időszakomba vagyok. Lehet én is megérdemlek dolgokat, de miért most kapom vissza az élettől/ másoktól?
Nem értek dolgokat, de annyit tudok, hogy jobb ha nem tudok dolgokról, mert nem fáj..... ha elkezdenék V€Ł€ beszélgetni akármiről is, lehet mondana olyat ami rögtön bántó, vagy reménytadó lenne, de ezt nem akarom, inkább temetem a múltat, és annak örömeit. Most mi mást csináljak? Valakinek, valami ötlet? (akármit mondanának, az se érne olyan sokat, hiszen ha magunkban nem döntünk el vmit, akkor miért várjuk el, hogy mások csinálják meg helyettünk??) Majd hozza az élet, szerencsére, nincsen sok időm gondolkozni, csak így este, hogy egyedül vagyok, és gép előtt ülök, minden megváltozik. Az €$tét túlélni a legnehezebb, hiszen mostanság az eső, bármikor sírhat könnyeket az ablakra, és a sebekről a varr újra (és újra, és újra és..) lejöhet..... nem szabadna még egy könnycseppet engednem....N€M ÉRI M€G!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése