[»»• €ŁmúŁik....ˇ^•««]

GonĐoŁatok ßarät$äga

(amit most érzek....)

Minden elmúlik egyszer, és csak az emléke marad meg bennünk, de legalább emlékeink halhatatlanok. Az emlékeinkben őrzünk mindenkit, a múltunkat.Az emlékezéshez boldogság, szomorúság, érzelmek kellenek. Akiket szeretünk, azok halhatatlanok lesznek és azok is maradnak, míg emlékeznek rájuk. A $z€r€t€t kézzel foghatatlan, de a szívünkben mindig ott van, akármilyen is az ember, a szeretet mindig megbújik benne. Akár egy pillanatra, vagy akár többre, de az maradandó, neki, és másoknak is. Megszeretni valakiket, akik számítanak neked leírhatatlanul óriási dolog az életben, már alapból a barátság a mai világban nagy szó.

Ezzel szemben sajnos csak azt tudom mondani, hogy nem szabad nagyon megszeretni senkit annyira, h utána fájjon az elválás, lehet emlékeink meglesznek, de könnyekkel a szemünkben, lehet, hogy mosolyogva, de mégis könnyekkel emlékezünk vissza a ßoŁĐog pillanatokra. Hogy miért van ez így, nem tudom, de lehet jól van ez így. Mindenkinek szüksége van pillanatokra amik elmúltak, lehet egy másodperc alatt. Az öröm csak egy pillanat, a többi csak a rá való emlékezés:)