Egy színdarab, mely jövőhéten kerül bemutatásra. Azonban nekem nem csak egy előadássorozat, hanem valami teljesen más dolog. Komoly dolgokról van szó, amit tanítójelleggel adunk elő. Vajon ki fogja megérteni? Ki fogja látni, hogy a táncok mögött szerelmi vívódás, kihasználtság és szomorúság is van?! Ki fogja látni, hogy a dalok nem csak elénekelt sorok, hanem megszólítások, egy jobb világ,a nézők megszólítása ? És ki fogja érteni, hogy olyan lelki magasságokba törünk, melyet megérteni könnyű, de érezni, átélni nagyon nehéz? Sajnos, kevesen. Tudom, visszahallani sok jót nem fogunk róla, hiszen nem olyan ereszd el a hajam darab, és nem olyan mókás.... de eljutottam arra a pontra, hogy már nem érdekel..... művész az, aki megérti a világ rossz oldalát, és tisztán látja, hogy milyen zord és bűnös is a világ. La mancha lovagja, pont ezt mutatja meg.... lehet furcsa dolgokat lát, de rámutat a lényegre....igaz ember marad, célját mindenáron eléri. Mindenáron, csakis ő a fontos nekünk, csak Ő....
Néhány dal:
Dulcinea, Dulcinea
Rólad álmodtam én, pedig sohasem láttalak,
szemed a szívembe ért.
Mint egy angyali dalt, Mindig hallottam hangodat,
Mint földöntúli zenét.
Dulcinea, Dulcinea,
Pillantásod megigézett Dulcinea,
Neved szent akár az angyali imádság,
Dulcinea, Dulcinea.
Itt vagy végre velem,
Ó, csak ne reszkess, ne pirulj,
Ha kezem hajadhoz ér.
Had érezzem én
És tudjam, ez valóság,
Nem csak tűnő álomkép.
Dulcinea, Dulcinea,
Rólad álmodoztam mindig, Dulcinea,
De most rád találtam,
Mily dicső e szép nap
Dulcinea, Dulcinea
Mit akar tőlem hát?
Aldonza:
Sehova nem jut így!
Micsoda álmokon imbolyog át!
Ki ellen hordja a páncélruhát?
Mire való ez a hazug világ és mit akar tőlem hát?
Mit akar tőlem hát?
Mire jó az, hogy így beszél?
Mit jelent az mit mond?
Dulcineájának minek nevez?
Mennyei hölgyem hát mit jelent ez?
Mire való ez a sok hazugság és mit akar tőlem hát?
Mit akar tőlem hát?
Nem érti meg, hogy csak kinevetik, amit mond!
És én? Mért nem nevetek én? Nem tudom…
Olyat akar, mit nem lehet, olyat akar, mi nincs.
Minek ledönteni kőfalakat, vívni azért, amit úgyis szabad?
Mért hiszi azt, hogy oly szép a világ és mit akar tőlem hát? Mit akar tőlem hát?
Dulcinea dala
Dulcinea:
A gödörben sem sírtam, hol anyám felejtett,
Mert nem volt az éhségtől bennem erő,
Nem tudtam persze hogy meg kell dögölnöm
Egy gyermektől így illendő.
Vannak lányok, kik büszkék,
Ha az apjukról szó van,
Mert nemzőjük közismert nagy férfiú.
Engem egy hadsereg nemzett,
Pedig nem is volt akkor épp háború.
Én csak azt teszem, amit szerencsém csillaga mond,
Aki így született legyen utcalány és kapcarongy!
Don Quijote:
Mégis te vagy az úrnőm!
Dulcinea:
Hogy én? Hogy lehetnék én úrnő?!
Ahogy rajzolni szoktak főúri dámák,
Bizony másképp, de lépdel és pillant, mint én.
De mondd jómodort hogy tanuljak
Hanyattfekve a szénásszekér tetején?
Nahát jól nézz meg, nézz meg,
Csak nézz meg, hisz láthatod,
Izzadok, mocskos kis nőstény vagyok!
Szemétdomb a szülőhazám és temetőm az lesz
Ha megcsúfulok!
S ha a sok gönctől nem látszik, mennyire úri vagyok,
Itt a markom adj pénzt és a többit is megláthatod!
Don Quijote: Sose tagadd meg, hogy te vagy Dulcinea!
Dulcinea:
Hát sose hullik le a hályog a szemedről?
Te az égről meséltél,
De mért kell az egekbe látnom
Ha egyszer csak féreg vagyok?!
Sok ember volt gonosz már hozzám,
De ilyen gonosz, mint te még egy se volt!
Talán elvennéd tőlem a sok mézes szóval
Hogy vasból vagyok, ez a természetem.
És lágyszívű kislánnyá tennél,
Ha szeretsz nem bánhatsz ilyen rosszul velem!
De elég a beszédből, már Dulcinea csak volt!
És bármit is mondj, csak Aldonza a ringyó vagyok!
Don Quijote: Most és mindörökre te vagy az úrnőm Dulcinea!
Dulcinea: Neeeeeem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése