Érdekes, hogy az emberektől, mindent eltudnak venni. Lerombolják egy élet munkáját hetek alatt. Mondhatni az egész ország "gyászolja" a rádiót, amin felnőttünk, és most vége..:S (lehet, hogy túl érzelmes) de tudom, hogy milyen ha elveszítesz valakit. És az lehet ember, tárgy, vagy akár a RÁDIÓ is. Mintha egy családtagot veszítenék el. Ami eddig az életemet végig kísérte, az elhallgat, lehet, hogy örökre? Szívszorító lehet, azoknak is, akik régebbóta hallgatják, mint én. Nekem is fáj, eddig fel se fogtam, csalódás, nagyon nagy nagy csalódás az, hogy ilyen az élet.... de főleg az emberek......(az emberek gyarlók, mi vagyunk a hibásak) mindent megkaptunk tőlük, és a kártyavárat itt lerombolják. Lesz folytatás? Fogjuk még hallani őket? Itt csak pozitívnak kellene lenni, de nagyon rossz hallani, h akik szólnak hozzánk gyászolnak, gyászolják azt, ami ma éjfélkor véget ér. Meg szakad az álom..... nekik......nekünk...... Mindig készen kell állni a búcsúzásra, mert nem lehet tudni, mikor lesz VÉGE....
Gondolkoztam rajta, hogy fennmaradok éjfélig, és velük maradok, a legvégéig. DE nem hiszem, h kibírnám könnyek nélkül, így lehet könnyebb lesz:) folytatniuk kell......nem hagyhatjuk annyiban ezt az egészet....:S2 k€Đv€nc idézetemmel zárnám ezt a mai napot, és a bejegyzés után kikapcsolom a rádiót is....
" A lepény hal először, a remény hal meg utoljára."
"Ne add fel, csak ha elég bélyeg van rajta"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése