Ez egy olyan bejegyzés lesz, amit én írtam, hónapokkal ezelőtt, és gondoltam most megosztom veletek, sztem rengeteg igazság van benne. Magyar tanárom óráin előadott, lejegyzett gondolataimból készítettem el.
„Az élet, mindent megad nekünk, mindent megkaphatunk, csakis rajtunk múlik, hogy fontosnak tartjuk-e, hogy életünkbe bekerüljön.”
/CicCmicC/
Az emberek szerepet játszanak, egy idő múlva már saját arcukat sem ismerik fel. Aki a saját törvényei szerint él, az az igazán szabad ember. Mindenki a boldogságának titkát kutatja, és csak akkor tudhatja meg, ha személyes boldogságával is foglalkozik nem csak más emberekével, mert az emberek gyarlók, könnyen táplálkoznak mások jóindulatából, ha azt kézhez kapják. Az élet egy üres lap, az a legfontosabb, hogy mit írsz rá!
/CicCmicC/
Az emberek szerepet játszanak, egy idő múlva már saját arcukat sem ismerik fel. Aki a saját törvényei szerint él, az az igazán szabad ember. Mindenki a boldogságának titkát kutatja, és csak akkor tudhatja meg, ha személyes boldogságával is foglalkozik nem csak más emberekével, mert az emberek gyarlók, könnyen táplálkoznak mások jóindulatából, ha azt kézhez kapják. Az élet egy üres lap, az a legfontosabb, hogy mit írsz rá!
A valóságban a jó és a rossz küzdelméből, a rossz kerül ki többször győztesen, akkor jogos a kérdés, hogy minek harcolni, és van-e értelme? Ilyen lett a világ, és ezt csak magunknak köszönhetjük! Hiszen a történetet, mindig a győztes írja! Milyenek az emberek? Ha minden elvész, minek örüljünk?
Ha számot adhatnánk a csalódásainkról, fel se lehetne sorolni mind, hiszen annyi lenne, de a legrosszabb tulajdonsága az embernek, az hogy ezekről belenyugvással, érzések nélkül próbál beszélni, ahelyett, hogy kibeszélné magából, mert így mindig visszatér oda, ahonnan kiindult. Ha lélekben elviselhetővé próbáljuk tenni, optimistán fogadni a történteket, akkor sem felejt a szív, de a fájdalmat tompítani lehet. A múltban nem szabad élni, mert amit már egyszer elveszítettünk, az már nem lehet a miénk! Lehet, hogy hiányzik, lehet, hogy bánatosak vagyunk miatta, de ha a múltra emlékezünk állandóan, jelenünk nincsen, jövőnk már nem is lesz! Az élet munkájáért nincs fizetség, csak az értelmes halál?! Minden olyan életszakaszt le kell zárni, ami tartalmas volt számunkra, de csak bánatot okoz már nekünk, hiszen a boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom…
Ami született, az el is múlik. Az idő múlása az alapja, az élet elmúlásának. Idős igazán csak az, aki már lélekben is megöregedett. A szeretet, és a szerelem tartja bennünk a lelket, de ezzel szemben a magány korábban előidézi az öregség képét. Élvezzük az életet, de mértékkel. Örülj az életnek, élj a mának, holnapokkal ne törődj! Minden tettünknek, amit a mában elkövetünk, van következménye, és ha egy hiba becsúszik- hiszen minden ember hibázhat, mert ember - mások nem oldhatják meg a problémáinkat!
A tudásvágy nem bűn, erény. Emberi törvény: a bűnhődést a bűn mindig maga után vonja! A virág is veszít tartásából, ha nem kap elég napfényt! Bimbózik… kibomlik… RAGYOG… hervad… szárad… lehull.
A szívnek nem pénzre van szüksége, hanem boldogságra, és az igazán boldog ember az, aki nem csak fizikailag, hanem lélekben is megtalálja boldogságát. Elgondolkodtató az a kérdés, hogy az embernek: Mi a célja? Meddig, és miért él? Miért van a világon? Ezeken a kérdéseken érdemes eltöprengeni, mert minden ember „küldetésből” van a Földön, ezekre a kérdésekre másoktól nem kaphat választ, csakis magában keresendő a rejtély megoldása!
Az ember arra született, hogy BOLDOG legyen. Akkor vágyódunk el valahonnan, mikor nem találjuk meg ott, azon a helyen, abban a pillanatban a boldogságot. Ha ábrándjaink nem teljesülnek, ha elmúlik minden, ami szép, ami jó volt… mindig ott lesz a SZERELEM, ami menedékül szolgálhat fájdalomban, bánatban… Akkor élhetünk teljes életet, ha szeretünk, és szeretve vagyunk, egy embertárs szeretete, hogy egymásnak élünk, közelebb visz ahhoz, hogy még több embert szeresünk, és magunkat is megszeressük olyannak, amilyenek vagyunk!
SZERELEM, BOLDOGSÁG, ÖRÖM, ezek a teljes élet titkának alapvető szükségletei…..
Minden ember egyenlő! De mindig olyan esik áldozatul, aki senkinek nem árt. Ha meg akarjuk ítélni a másikat kinézete alapján, azt rosszul tesszük, mindig az számít, hogy milyen ember… legbelül… Ami a szívben van az igazi, romlatlan kincs. A lélek titkait elmondani, leírni nem lehet, csak halványan sejtetni. Mondani bármit lehet, de tenni keveset!
Minden reggel szétfoszlik egy álom, eltűnik, mint a kámfor, csakis halvány emléke marad meg szívünkben, és csak vágyni tudunk arra, hogy egyszer valóra is válik. „Álmodozás az élet megrontója.”, de csak ha végig így élünk, mert ha nincsenek vágyaink, „Álmok nélkül holt leány a lélek!”. Minden álom, kicsiny kis lenyomata a lélekben, a valós élményeknek.
„Mentem az úton, mely hosszúnak tűnt, de hamar vége lett. Mentem a télbe, és tavasz lett. Mentem, mert menni szerettem volna, menni a végtelenbe mely már a jövő. Mentem a jövőbe, mert már minden másodperc a jövő, a múlt is és a jelen.”
/CicCmicC/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése