A tegnapi napom nagyon érdekes volt, gondolom észleltétek, hogy nem bírtam egy értelmes mondatot se ide írni:)

Az az igazság, hogy nem tudom mi lesz. Az egyik jó dolog volt a szünetben, hogy nem találkoztam a volt barátommal, sokat felejtettem, vagyis inkább mondjuk azt, hogy próbáltam másra figyelni, és bíztatni magam, hogy nem érdeklem, hagyjam a francba, és sikerült. Csak belegondolok abba, hogy jövőhéten újra iskola, újra találkozok majd vele, látom a héten 2x, összefog zavarni? Ha igen, kezdhetek majd mindent előről, felejtés, könnyek meg a újra fájdalom. Ha nem, akkor már jól érezhetem magam. De akkor is felmerül majd, hogy tényleg elfelejtettem, vagy csak most abban a pillanatban nem érdekel?! Ez a "holnap" története, félek. Félek, hogy megint visszajön a fájdalom, félek, hogy nem tudom feledni, félek, hogy nem tudok tovább lépni, és félek, nagyon félek mindentől. Holnap láthatnám, de nem megyek be a foglalkozásra, mert kedden fontos versenyem van, és ha holnap összezavarodnék, nem tudnék másra koncentrálni, csakis rá. Így jobb, hogy nem látom, örülök, hogy ilyen erősen fogadom.:)

Tegnap különleges napom volt a fiúcskával:) most is beszélek vele, de nem tudom, mi lesz.... JOBB HA A JÖVŐRE BÍZOM, ÉS A JELENBEN ÉLEK. Majd jön ami jön:)

Nah és most jöjjenek az idézek :) (köv. bejegyzés)