(saját..)
Egy pillanat műve volt, de mégis örökre rabul ejtett. Búcsúzóul adta, de akkor még nem tudtuk, hogy egy új kezdet rejlik a pixelek soraiban. A kockák színtelenségétől a fűszeres ízek hosszain keresztül kincseim ajtajait nyitva lelte. Koponyába nézni, de nem látni, ugyanakkor meglelni az összetartozást. Körülnézek: szobrok, emlékek, némák; könyvek, mondatok, párnák, és otthon, határtalan lombok árnyán. Mégis van egy könyv; enciklopédia, ami fenségesebb a többinél, ahol a küzdelem és a szerecsendió egy nyitott oldalon, csupán egy emlékeztetővel ellátva olvashatóak. Fehéren feketén játszott, az élet hangjaival üzente, hogy fájdalma a rég eltűnt képek homályába veszett. Sötétség lángjaiban állni, ülni, tenni vagy csinálni. Menni, menni, messze járni, de haza mindig visszatalálni. Tudatalatti vágyaink tükrét: élni, akarni, de várni. Nem tudom, lehet: csupán 2 bölcsesség. 2 hónap, 2 ünnep.2 élettelen, de szeretettel virágzó élő.2 fogalom: adni és kapni. Vér és arany. Értékeit csak az látja, aki az elmúlt napokból is megleli az aranyos, értékes, maradandó emlékeket. A vér ugyan elhull, harmatcseppjei nem érezhetők, lehet, hogy már nem a régi, de jelenlétével tanít: távolságok még a felnőtté válás, egy új állapot beköszöntével sincsenek. Titok,….. az élet titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése